Óbuda szanálása, rekonstrukciója

Az 1950-60-as évek legsúlyosabb gondjának, a lakáshiánynak a csökkentése érdekében az 1002/1960. sz. kormányhatározat a II-IV. ötéves tervek időszakára (1961-1975) országosan egymillió lakás építéséről intézkedett, ebből Budapest Általános Rendezési Tervébe 250.000 új lakás jutott, aminek több mint 60 %-át, 156.000 lakást állami erőforrásból kellett létrehozni. Ez csak lakótelepi koncentrációval és – az I. Házgyár 1965-ös belépésétől – a paneles tömegtermelési technológiával volt megoldható

A II. ötéves terv fejlesztése Óbudát még nem érintette, azonban a III.-tól  a helyszínek közül az Óbudai lakótelep építkezése már a legnagyobbak közé számított. Sajátossága, egyben nehézsége az volt, hogy egy sűrűn beépített, földszintes, igen rossz állapotú, korszerűtlen utcaszerkezetű városrész, a még barokk korból fennmaradt Belső-Óbuda területén kellett megvalósítani. A "bontással történő építés" (szanálás, rekonstrukció) előzetes tervezésében az építhető és a bontandó lakások aránya (az ún. "szanálási arány") 50 % volt, ez a lakótelep építésének befejezésekor készített összesítésnél (12.543 új lakás építése 5.709 bontása mellett) 45,5 %-nak adódott.

A Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) 1963-ban készítette el "Óbuda központja és környéke részletes rendezési tervét", a tervező Mező Lajos építész volt. A későbbiekben több részletében módosult tervben a nyolcszintes épületekből álló Duna-parti épületsort 4 darab 15 emeletes pontház tagolta, mögöttük 10 emeletes pontházakkal, "melyek a kellően gazdaságos beépítési intenzitás mellett sem takarják a mögöttes hegyvonulatot". Beljebb 10 emeletes házgyári sorházak következnek. A Városközpontba  "a városkép domináns súlypontjaként"  20-30 emeletes irodaház, szálloda, tanácsház, kultúrház, filmszínház stb. került volna.

A rendezési terv alapján készültek az ütemekre bontott beruházási programok és telepítési tervek. A Vörösvári úttól északra és délre, a Szentendrei út és a Korvin Ottó (Pacsirtamező) utca vonalától nyugatra eső I. ütem terve 1965 novemberére készült el (tervező: Töröcsik Sándor, Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat - LAKÓTERV). Az Árpád-hídfőtől északra és délre,  a Szentendrei út és a Korvin Ottó (Pacsirtamező) utca vonalától keletre eső II. ütem terve 1969 májusára készült el (eredeti tervező: Zoltai István LAKÓTERV, azonban a megőrzendő utcaszerkezetet megszüntető, hosszan kígyózó láncházak koncepciója miatti elvetése után Mező Lajos, akkor már a Fővárosi VB Városrendezési osztálya). A Vörösvári és a Bécsi utak, valamint a Kísérleti Lakótelep által  határolt háromszögbe eső III. ütem terve 1972 októberére készült el (tervező: Kaszab Ákos. LAKÓTERV). -----  1970 végére tanulmányterv készült a Szőlő utca - Vörösvári út - Korvin Ottó (Pacsirtamező) utcák által határolt területre szánt monumentális Városközpont megvalósításához is (tervező: Dul Dezső, Általános Épülettervező Vállalat), azonban ez több éves huzavona után sem valósult meg.

A bontások 1967 márciusában kezdődtek. Az első ház (11. jelű, Kórház u. 19-29.) műszaki átadása 1969 decemberében, az utolsóé  (311.jelű, Ágoston u. 18. alatti magasház) 1984 tavaszán történt.

A bontásoknak köszönhetően feltárhatóvá váltak olyan  ókori és középkori emlékek, mint a római légiótábor és a Nagy Fürdő több része, a középkori klarissza, valamint ferences templomok és kolostorok. A barokk Óbudából – sok vita és több okból adódó nehézség közepette – két "rezervátum" maradt meg: a Fő tér és Szentlélek tér környéke, valamint a plébániatemplom, a Kiskorona és Mókus utcák, a hajdani Korona tér és a Templom utca (most Korona tér) környéke.

Részletesebben: obudamultja.hu