Citadella, Gellérthegy

A török időkben egy gerendavár állt a Gellérthegy tetején.  A török idők után letelepedett, főként németajkú lakosság a váracskáról (Blockhaus)  Blocksbergnek nevezte a hegyet.

1715-ben Kálváriát építettek a hegytetőn, a hatalmas három keresztet a város szinte minden pontjáról lehetett látni.

1813-14-ben (28 évvel az Egri Lyceum csillagdája után) felépült az Egyetem csillagvizsgálója, amely korának hasonló európai létesítményei közül az egyik legjobb volt. Egészen 1849 májusáig, amikor a budai Várból  Hentzi ágyúi használhatatlanná bombázták, miután az osztrákok  viszonozták a Gellérthegyre telepített magyar ágyúk tüzét.

1850-ben Ferenc József elrendelte  a Citadella felépítését. (Az olasz eredetű szó ismert fogalom volt a hadiépítészetben: olyan városon belül emelt erőd, amely a legtovább tartható stratégiai pont.) Az építést Kasselik Ferenc és  Zitterbarth Mátyás végezték, mindketten neves fővárosi épületek mesterei (utóbbi a régi Nemzeti Színház tervezője). Az elkészült Citadellát 1854-ben vette birtokba az osztrák katonaság, rögtön 60 ágyút telepítve, amelyek nagyszerűen belőhették a „rebellis” város valamennyi sugárútját és közterét, középületét. Nem véletlen, hogy a zsarnokság gyűlölt jelképévé vált, amit a kiegyezés után is csak hosszas politikai küzdelemmel, 1899-ben  sikerült „civillé” tenni. Az átadásról rendelkező törvény előírt bizonyos bontási munkákat, amelyek az erőd jelleget megszüntették.