Wekerle-telep

A növekvő számú városi munkásság miatti lakásínség megszűntetésére, Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter olcsó bérű munkáslakásokból álló telep („állami munkástelep”)  létrehozását szorgalmazta. Erre a főváros határán akkor kívül eső, homokbuckás, nádasos, gémeskutas kispesti terület tűnt alkalmasnak. Az építkezési tervet titokban tartva, közvetítőkön keresztül vásárolta meg az állam a területet, így elkerülve a telekárak felverését. 1908-ban pályázatot írtak ki a település és a háztípusok megtervezésére. Mindkettőre pályázva 30 mű érkezett be,  a lakástípusoké részben elfogadásra került, azonban a településszerkezetre vonatkozókat a bírálók nem fogadták el, így Győry Ottmár mérnököt bízták meg a tervezéssel, aki a feladatot sikerrel  megoldotta.  Ő lett a telep kivitelezője, később gondnoka is. A háztípusok tervezői: Árkay Aladár, Bierbauer István, Éberling Béla, Fleischl Róbert, Guoth Béla, Jakab Dezső, Kallina Lajos, Komor Marcel, Kotál Henrik, Lechner Lóránd, Palóczi Antal, Pirovits Aladár, Schodits Lajos, Tichtl György, Wäldner Gyula, Wäldner József. ------ A telep központi Fő tere (1987-től Kós Károly tér) később került tervezésre, a meghívásos pályázat nyertese, Kós Károly tervei alapján. Építésztársai: Tornallyay Zoltán (későbbi művezető), Schodits Lajos, Éberling Béla, Zrumeczky Dezső, Györgyi Dénes.

A Nagykőrösi út – Határ út – Sárkány utca (a terület eredeti tulajdonosáról, ma Ady Endre út)  – Bercsényi utca közötti területen  az építkezés 1908-ban  kezdődött (a világháborús években, 1915 végéig 915 lakóházban  4029 lakás készült el),  majd – szünetelés után – 1919-től 1925 végéig folytatódott, végül összesen 1007 ház épült 4412 lakással.  Az első években négy iskolát és két különálló óvodaépületet is létesítettek, két fedett tornacsarnokkal. 1912-ben felépítették a rendőrkapitányság épületét és a lovasrendőri laktanyát, a következő évben pedig a postamesteri hivatal készült el. Nem maradt el  a kiskereskedelmi boltok, piac, pékség létesítése sem.

A telep tervezése figyelembe vette, hogy a beköltözők többsége vidéki környezetből szakadt  ki, akiknek drasztikus változást jelentett volna, ha teljesen kiszakadnak a fás-kertes környezetből. Fleischl Róbert építész, a pályázat előterjesztője a sokemeletes, függőfolyosós bérkaszárnyákkal ellentétben a kertvárosi építési módot javasolta a kormánynak. Ezért a kertvárosi megoldás az épületek 70 %-át földszintesre, 30 %-át egyemeletesre alakította. Az utcák, terek, udvarok a teljes terület 80 %-át teszik ki, mintegy 70 ezer fát ültettek, köztük tizenhatezer gyümölcsfát, lakásonként négyet.