Szépvölgyi (Fenyőgyöngye) Vendéglő

Az vendéglő 1935-ben épült, ma Fenyőgyöngye néven működik.

Továbbhaladva a Szépvölgyi úton a 155. szám alatt találjuk. Alapítója, Sztretovszky János annak idején a János-hegy kilátóban üzemelt vendéglő pincéreként barangolta be a környéket. Annyira megtetszett neki a környék, hogy telket véve a Szépvölgyi úton önálló vállalkozásba kezdett. Az épület akkor még földszintes volt. Belépve a söntésbe itt a kiszolgálópulton kívül négy, 2-3 férőhelyes boksz volt, ezt a formát ma is így találjuk. A söntésből nyílt a konyha, a tulajdonos lakása és a nagyterem. A salakos udvar - a kerthelyiség - közepén terült el a táncparkett, ahol esténként sramlizenére táncoltak a párok.

Ez a víg vendéglői élet egészen a háború végéig tartott, amikor a német katonák - ki tudja milyen stratégiai megfontolásból vagy csak pusztán rombolási vágyból - aláaknázták az épület pincéjét, s amikor a harcok során visszavonultak, minden szívfájdalom nélkül felrobbantották. Az egész épület romba dőlt...

Sztretovszkyék, a férj és a feleség saját kezűleg építették újjá rommá lett házukat úgy, ahogy az a háború előtt kinézett. 1947-ben nyitották meg újra éttermüket a nagyközönség számára. Örömük nem sokáig tartott. Az aprócska ház átvészelte a házak államosításának időszakát, magántulajdonban maradt, a vendéglőt viszont utolérte 1952-ben az államosítások másik vihara, az üzletek államosítása. A tulajdonosok ettől kezdve alkalmazottak lettek hajdani tulajdonukban. János bácsi volt az üzletvezető, Fáni néni a szakács. A söntésből nyíló szobájuk ajtaját befalazták, az így immáron önállóvá alakított lakást hátulról lehetett megközelíteni. Sztretovszkyék itt dolgoztak nyugdíjazásukig és itt éltek halálukig.

"A visszaemlékezések szerint nagy színészünk, Sinkovits Imre édesapja is dolgozott pincérként a Fenyőgyöngyében, (79. kép) nyaranta kisfia is sokat tartózkodott ott, segíteni ezt-azt, közben nyaralt a jó levegőn. Felnőttkorában, már befutott színészként gyakran kereste fel családjával az éttermet, élvezve a megbecsülést és szeretetet.

1988-ban a Sztretovszky utódok eladták az épületet, az új tulajdonosok Bihari Tamás és Márkus László lettek. Helyrehozták az épületet, a tetejére egy szintet húztak, itt lett az egyik tulajdonos lakása. A salakos udvar helyére részben az épülettel összefüggő fedett terasz épült, a megmaradt szabad terület szép, árnyékos kertté vált (80., 81., 82. képek). Az új tulajdonos jellegében meghagyta a régi étterem elrendezését, ma is 100-120 vendég elhelyezésére alkalmas a söntés részen és az étteremben összesen. Nyáron a terasszal a férőhelyek száma még mintegy ötvennel bővül. Konyhájuk magyaros, főleg a nagymama receptjeinek korszerű változatából.

Az éttermet szívesen látogatják. Amióta itt van a 65-ös autóbusz végállomása, különösen könnyen közelíthető meg a nagyközönség számára is. Vendégeik között sok ismert személyiség akad, művészek, politikusok egyaránt. (83. kép) Egyes követségek leköszönő diplomatái mintegy „örökségként" adják át nevüket utódaiknak. Népszerűségük titka, hogy náluk mindenki megkülönböztetés nélkül vendég a szó szoros értelmében, akinek megelégedését elnyerni legfőbb célkitűzésüknek tekintik."
F: sulinet.hu